Nick újabb lépést tett előre és csak akkor vette észre, hogy a fertőzés potenciális zónájában van. A sereg utasításai, amelyeket a parancsnoka évekig vert a fejébe, nagyon különlegesek ebben a kérdésben.
Mondani akart valamit, de csak a lélegzetét tartotta vissza.
— Teljesen bolond vagy? — A lány zavarodottan és elégedetlenül nézett rá.
— Finigan őrmester, ez igaz a maga módján — Dr. Albert Al-Khali, egy fiatal ember, akit az állomáson élelmezési vezetőként ismertek, közbeszólt. Az arrogáns vigyora mindig bosszantotta Nicket, de most az orvossal egy oldalon voltak. És folytatta: ‘A Liu vírus külső jelei, mint a hajótest megváltozása, csak a fertőzés második hónapjában jelennek meg.’
— De nincs ott egyetlen pilóta sem! — Sam fel volt háborodva és ahogy a szavai eljutottak Nickhez, hangosan és mohón beszívta a levegőt.
— Figyelembe kéne venned, a nő szakmájában ez elsőre nem nyilvánvaló.
A lövész igyekezett valami éleset válaszolni, de a gyomra megkordult és inkább ezt mondta:
— Ezúttal sokkal többen voltak.
— Igen, igaz — Albert helyeselt.
— Kétszer annyian.
— Pontosan.
— Ha legközelebb tizenhatan lesznek, nem tudom, mit csinálok.
— Akkor valaki más lesz.
Nick összeszorította a fogait.
A doktor egy egész szalonna ízű protein rudat vett elő a laboratóriumi köpenye zsebéből és neki adta. Mi ez a nagylelkűség?
— Jó munka — Ezután azonnal Sam felé fordult: ‘Megoldottad?’
— Jerikó— mondta a nő.
— Cyberek? — kérdezte Nick és egy hűvös pillantást kapott a doktortól.
— Csak Bartle tudja! Nem olyannak látszottak — válaszolta Sam.
Ennek a rémálomnak a kezdete előtt, ahogy a lövész felfogra, a lány az EZsK-nál dolgozott, mint kezdő szerelő. Így lehet, hogy olyan szavakat hallott a Mendes pilótáktól, hogy ‘Bartle’.
— Azt hiszem, egyszerű kalózok, mint mindig — Albert összedörzsölte a kezeit — sikerült valami hasznosat szerezni?
— Hogy lehet a kalózoknak ilyen technológiája? — Nick nem állt le.
— Mit érdekel? — A doktor fekete szemei megvillantak — Bármik is, nem fogják a hajóikat ránk küldeni. Mi vagyunk az átkozott Halálra ítélt flotta! Emlékszel? Minden acéltörmelék számít itt. Ki dobná ki egy iridiummal teli hajókat!
Egy pillanatra csend volt a hangárban, kivéve a hidraulikus fűrészek sivítását.
— Tele vannak iridium üzemanyaggal? — mormogta Nick.
Dr. Al-Khali arca teljesen kiismerhetetlenné vált. Valamikor a doktor egy nagy társaságnál dolgozott. Fontos dolgokat vezetett, tudományos sikereket ért el. Felfedezte az ismeretlent. Most csak egy fáradt zombi, mint mindenki más az állomáson.
— Ez még mindig nem elég, hogy bárhova menjünk innen — a doktor meglendítette a kezét.
Egy hűvös pillantást vetett Nickre, bólintott Samnek és valamit mormogott az orra alatt és a kijárat felé indult. Néhány másodpercig Nick figyelte, hogy megy aztán elkezdett járkálni a hajó oldala körül. Valami zavarta. Még a seregben tanulmányozta a Jerikó taktikáját. Igen, a legtöbb hajójuk távvezérelt volt, de volt valami baj. Az ellenfelek a csatában túl jól viselkedtek. A hangár lámpáinak fénye megcsillant a hajótesten. Nick leguggolt és egy kis optikai érzékelő lencsét talált. Belül egy mozgó membrán látszott. A lövész kicsit balra mozdult, a membrán szeme követte. Jobbra mozdult — a szem szintén. Ezután Nick a lencse elé tette a kezét és különböző irányokba lengette. A mechanikus szem minden mozdulatát követte.
— Biztos, hogy kikapcsoltad az összes rendszert? — Kiáltotta a műszerésznek.
— A motorok és a fegyverek ki vannak kapcsolva, akárcsak a kommunikációs egység —válaszolta Sam.
— De a fedélzeti komputer még működik?
— Valószínű. Általában saját áramkörük van.
Ez nem egy egyszerű hajó volt, nem. Bármilyen program volt a Jerikós hajó komputerében, most Nicket figyelte, tanulmányozta és memorizálta. A lövész úgy érezte, hogy bámulja — hidegen, de eltökélten. Ez egy drón volt. Nem volt pilóta a távirányítónál. A gép magát irányította.
Próbált úgy tenni, mintha nem félne, Nick felállt és ellépett. A doktor tényleg azt hisz, hogy a támadások nem lesznek intenzívebbek? Ha ezeket a gépeket nem emberek irányították, csak egy program, akkor nem számítanak nekik a veszteségek. Nem érdekes, hogy hány hajó száll fel — egy vagy ezer. Nem, nem. Ha egy egyszerű katona gondol erre, akkor Dr. Al-Khalinak is kéne. Ő tudja. De mit tervez tenni ezzel?
— Sam, meg tudnád mutatni a repülési tervet?
— Igen, természetesen, hadd… — a nő a kerekes asztal felé fordult, ahol a hajóról leszedett legértékesebb részek voltak — milyen furcsa. Biztos vagyok benne, hogy a tablet itt volt.
— Voltak rajta belépési kódok? — Nick hangja megcsuklott.
Sam gondolkozott egy pillanatig.
— Csak részlegesek. Személyes ellenőrzés nélkül ezek használhatatlanok. Tudod külön válogatjuk a hajótestet.
Nick elkezdte felfogni, hogy mit akart tenni a doktor. Hiányzó tablet, iridium üzemanyag. A kirakós összeállt. Egy kérdés maradt, hogy akar a gazember behatolni a cirkálóba. És hogy tudná Nick megcsinálni.
A lövész egy pillantást vetett a műszerészre. A csípője túl széles, hogy bejusson a motorrendszer fúvókájába.
— Amikor elkészültésl, fogj egy fűrészt és keress meg a tizenhetes szektorban —parancsolta és elindult a kijárat felé.
— Hozzám beszélsz? Miért tenném…
Nick egy egész protein adagot lengetett. A Halálraitélt flottában az étel minden ajtót kinyitott. Az összes többihez egy körfűrészre van szükség.
Folytatása következik…