A fülében elhalt a csengés, amikor Nick kinyitotta a szemét. Még mindig lógott, hozzászíjazva a tüzérszékhez. Felfüggesztve a félgömbben az ágyútorony alatt, nem tűnt a legjobb helynek az alvásra. A karjai és a lábai elzsibbadtak, a feje zúgott, de sok hét alatt most először tudott aludni. Nincs sírás, panaszkodás, nyafogás, beszélgetés. Senki nem toporog fölötted, senki nem ébreszt fel, hogy ételért könyörögjön. A csendes műszerfal fényében egy ismeretlen alakkal találkozott, aki elveszett a gubancos piszkos hajában.
A Halálraítélt Flotta nagyon megváltoztatta, jobban, mint egykor a hadsereg. Volt még valami valódi belül, valami a mocsok alatt? Maradt még valami a naív fiúból?
Négy óra telt el a támadás óta. Előbb vagy utóbb valaki tudni akarja, hogy van-e még tüzér a posztján. Nick kioldotta a hevedereket és egy engineering fregatt kecsességével a padlóra esett. Egy dolog legalább egyszerű volt az állásban — a padló ott van, amerre a mesterséges gravitáció húz. Még akkor is, ha egy szerencsétlen hajó cellájában van. Nick lemászott a létrán és a hangár felé indult. Ott megtalálta erőfeszítései jutalmát — egy fél fehérje adagot.
A lövész lassan sétálgatott az állomás tekergő folyosóin, a rögtönzött ágyak között, óvatosan de gyorsan átlépkedett a kábelkötegeken és az embereken. Az emberek polcokon éltek, telezsúfolták az állomás folyosóit, a műszaki nyílásokat és a fülkéket. Az, hogy kinyújtsák a lábukat az ágyban, luxusnak számított. Csak az elit — a fedélzeti mérnökök és a tudósok számíthattak egy külön kabinra — ők a mentőkabinokban lehettek. Nick nem álmodhatott ilyen kiváltságról. Amikor megkezdte a szolgálatot a Császári Gyalogságnál, külön ki lettek képezve, hogy ne féljenek a zárt terektől. De a felkészítés ellenére sem volt könnyű az állomáson.
A Bukás során az emberek elmenekültek a Birodalmi szektorokból, hogy megmeneküljenek a kitört Liu Vírus elől — a biomorph vírus. Bármit felhasználtak, hogy elmeneküljenek. A legtöbb hajó alkalmatlan volt a csillagközi ugrásra. Néhány túlélő még mindig próbált túlélni — szövetkeztek másokkal minimális üzemanyag ráfordítással, halott hajók szétszerelésével, hasonló névtelen állomások építésével. Egy egész flotta volt az ilyen állomásokból és hajókból. És ezeken mindenki halálra volt ítélve, hosszú, fájdalmas halálra, az oxigén, víz, étel vagy bármi más hiánya miatt. Valamikor valaki úgy gondolta, hogy ezt az egészet ‘Halálraítélt Flottának’ fogja hívni. Nem a legvidámabb név, de a dolgok lényegét tükrözi.
Nick nem emlékezett arra, hogy került ide. Valószínűleg minden társa már rég elment. És ő túlélte, ami történt vele az állomáson életnek lehet hívni. A gyávaságával, a szörnyű árulásnak köszönhetően Nicholas Finnigan első osztályú tüzér őrmester csapdába esett ebben az átkozott ónkannában több száz emberrel, akik többet értek, mint ő.
A hangár belsejében Nick megkönnyebbülten felsóhajtott. Tényleg tágas volt és segített elkergetni a rossz gondolatokat. Ezért szerette Nick az űr ürességét nézni az ágyútorony ablakain át. Az állomás új részei a hangárban épültek. Közönséges űrszemétből lettek összeszerelve, azután kivontatták őket és legalább rögzítették az állomás számos modulja közül az egyikhez. A legutolsó ráépítés a ‘kert’ volt, ahol a túlélők megpróbáltak némi élelmet termeszteni. Rettenetes volt arra gondolni, hogy mit tartalmaz a talaj. De egy időre legalább normális étel volt az állomáson. A hangár távolabbi felén volt a ‘hűtőszekrény’ — egy Szövetségi szállító élelmiszer rakománnyal, ami százakkal több életet mentett meg, mint az összes fegyverrendszer. Ott a beígért jutalom várt Nickre. De mielőtt elérte volna a célját egy másik hajó keltette fel a figyelmét, a hangárban állva, közel a kapuhoz. Kinézetre Jerikósnak tűnt, de… néhány másodpercig Nick megpróbálta kitalálni hol láthatta őt…
- Ó, nem, - suttogta Nick, aztán felkiáltott: -Megőrültetek! Mi van, ha fertőző? Mit csináltok!
Ez volt az egyik hajó, ami aznap támadta az állomást. A hajótest szétnyílt egy kinetikus ágyútalálattól, de annál is több volt - egy csapat mérnök körfűrészekkel és hidraulikus ollókkal már buzgón szeletelte a hajót. Csak az egyikük hagyta abba a munkát és nézett Nickre. Egy körülbelül húsz éves alacsony lány. Úgy tudta Samnek hívják.
- Nos, ez nyilvánvalóan nem biomorph, - megvonta a vállát.
Folytatása következik…