“…A helyi népesség, még a pályára állt cirkálóink ellenére sem adta meg magát és továbbra is ellenállt. De Hatred (név, Gyűlölet), aki hajtott minket előre, állt a rohamosztag élén és elsőként lépett be a bolygó főtemplomába. Ott történt, csak sokkal később, hogy véletlen felfedeztem ezt a legendát a templomban fennmaradt írások vizsgálatakor. Azt mondják, hogy régen, az első háború idején találtak rá ezekre a leletekre. A leírásokban ezeket az „Ősi sötétség szilánkjainak” hívták és a Jel részeinek hitték őket, ami elérhetővé vált számunkra, tökéletlen teremtmények. A szilánkoknak, ha hiszel az ősi feljegyzéseknek, fantasztikus erejük volt. De csak az elit tudta használni őket. Az összes többi, akik a leletek közelében voltak, eszüket vesztettét…”
Abba hagyta az olvasást és egy kecses mozdulattal végigsimította az öreg napló műanyag oldalait.
— Hari hadnagy — gondolta. — Annyira szerette Hatredet, mint mindenki más akkoriban. Emlékszem rá. — Ahogy a szemembe nézett. — Emlékszem mindenre és mindenkire. Mindig.
Akaratlanul nyelni próbáltam. De száraz volt a szám.
— Talán magammal kéne vinnem a naplót. Hari hadnagy emlékére. — Megemelte a kezét benne a naplóval és azonnal eltűnt a szemem elől. És én még reméltem, hogy kapok vagy száz kreditet érte. Ha életben maradnék!
— Látom neked is hiányzik. — mosolygott rám. Egy kicsit kihagyott a szívem a mosolyától, de össze szedtem magam. — Kárpótollak a veszteségedért. Amint teljesíted a megbízásomat.
Eszembe jutott a korábbi megbízatása. Sziklák és vékony jég folyékony hidrogén és metán tavak fölött. Egy elhagyatott város tele halálos csapdákkal. Egy föld alatti komplexum ősi csillaghajók óriási hangáraival. És a börtönök, ahol a bárka szarkofágjai még mindig állnak és várják, hogy eljöjjön az idejük.
- Egykori barátaim, akik nem rég váltak ellenségekké, jönnek nekem egy dologgal. Kölcsön kérték és nem igyekeznek visszaadni. Te fogod erre emlékeztetni őket.
- Ahogy mindig, ‘Rajtaütés’?
- Merész vagy. És pont ezért kedvellek. Öld meg mind. Nem feleltek meg az elvárásaimnak. Szerezd meg a konténert és hozd el nekem. Tudod, én mindig bőkezű vagyok a hű barátokhoz. Sajnálatos módon, barátokat olyan nehéz találni és még nehezebb megtartani. Mindenki a konténert akarja. Kiszivárgott az információ. És valaki gyűjti a Cybereket egy rajtaütésre. De ne aggódj. Megkérjük a Bróker barátunk, hogy gyűjtse össze a zsoldosokat. Pályára állva fognak fedezni téged.
Hirtelen tett egy lépést és pont mellettem volt.
- Ne félj. Meg tudlak védeni az ‘Átkozott örökségtől’. Ellen tudsz állni a hívásának. Egy darabig.
Megérintette az arcom a tenyerével. A másodperc tört részére az összes implantátumom rózsaszínűen villant fel. Abban a pillanatban megint sisakot viseltem nyitott rostéllyal. Éreztem, hogy a feszültség kezdett oldódni bennem. A bonyolult társalgások ideje lejárt. Ideje munkához látni.