Dead world. Part 2.[HUN] Halott világ. 2. rész

 

da68185e871f189c7d9905bdbfdf.jpg 

[Halott világ. 1. rész](< base_url >/index.php?/topic/33513-dead-world-part-1hun-halott-vil%C3%A1g-1-r%C3%A9sz/)

Csak sötétség van. A sisaklámpa megbicsaklott és a fény ki-be kapcsol. A megerősített páncélozott szkafanderem túlélte a repülést és a háta alig sérült meg. De itt nem fogok tudni visszamenni a felszínre. Egy hatalmas lemez zárja le a gödröt. És ezzel még a páncélozott szkafander megerősített izmai sem bírnak. Itt kell maradnom egyedül a sötétben.
 
Úgy néznek ki, mint valami régi szerelő alagutak. Itt-ott a falakon még látszanak a régi kommunikációs vonalak, de világos, hogy minden nagyon régi. A műanyag elporlik a helyi mérgező légkörben. Minden fémrész elrozsdásodott az ellenálló ötvözet ellenére. A sisaklámpa sugara megmutatja az alagút egyes részeit, de nem látható az egész. Mihamarabb kell találnom egy másik utat. A fő alagút beomlott és nem lehet átmenni rajta. Egy pár függőleges aknát kellett használnom és egy különösen ősinek látszó elárasztott galériát, ami úgy nézett ki, mintha az Ark napjaiban faragták volna a sziklába. Nem volt kapcsolat… És nem is lehetett. A védelmi ernyő alá kerültem és ez valahol  közel volt a ‘Hely’-hez. Hirtelen a galéria egy meglehetősen modern előcsarnokban ért véget. Az automatika ki volt kapcsolva, de szerencsére volt kézivezérlés. Az előcsarnok egy világos színű panelekkel szegélyezett modern folyosóra nyílt. Láttam már a vég előtt ilyent a régi Birodalmi bázisokin. A folyosó halványan világított és végre ki tudtam kapcsolni az unalmasan villogó lámpámat.
 
Eddig tart a bázis és bizonyára ez volt az alap, nem túl lenyűgöző. Az unalmas folyosó az ismeretlenbe vezetett, kissé balra kanyarodva. Hirtelen a monoton világos szürke falat egy fekete lyuk szakította meg. A vastag páncélozott panel mögött homályosan egy nagy hangárt láttam, takarékos vészvilágítással. Nem tudtam kivenni a részleteket, de világos volt, hogy a hangár tele van járművekkel. Egy hatalmas fregatt teteme függeszkedett közel az ablakhoz, a körvonalai az űr felfedezésének korából való legendás hajókra emlékeztettek.
 
Ezután a folyosó egy másik beomlásban ért véget. Újra le kellett mennem a karbantartó folyosókba, csúszkálva a töredezett alagutakban és térdig a folyékony metánban. Végül egy hatalmas csarnokban találtam magam, ami úgy nézett ki, mint egy az első telepeseknek kialakított barlang.
 
Alacsony mennyezet. Egyenetlen, vágókkal faragott falak. És a falak mentén  — szarkofágok. A megjelenésből és a tervezésből ítélve  — egyike az Ark-nak. A legközelebbihez mentem. Sárga és zöld fények a penelon. Felnyitottam a páncélozott fedelet. Belül egy meztelen lány volt. Csodálatosan nézett ki. Sötét, tágra nyitott majdnem fekete szeme mintha a lelkembe nézett volna. Egy lépést hátráltam. Aztán gyorsan a következő szarkofághoz mentem. És a követketőhöz. És a következőhöz… Mindegyik működött. És mindegyikben ő feküdt. Egyes testeknek le volt hunyva a szeme. De mindegyiknek volt egy anyajegy a bal melle alatt. Nem tudom, hány koporsó volt ott. Egy csomó. A csarnok egy része beomlott és lehetetlen volt a pontos számukat megállapítani.
 
A terme távoli végén feltűnt egy létra. durván kifaragva a vastag sziklából. A fokai a bázis fő folyosójára vezettek. Körkörös csarnokok bonyolultan egymásba nyílva és görbülve. Egy csomó ajtó volt ott. Köztük az egyik, amire szükségem volt. Egy stilizált gyémánt szemmel jelölve.
 
Kétségtelen, ez volt a központi állomás. Pontosan úgy nézett ki, mint amit mutattam. A központi konzol széles patkója. Egy fal tele képernyővel, mint egy ugrás az űrbe. A poros konzol felületét nagy vaskos betűk borították ‘Gyűlölet’. A felirat szerzője ott volt a közelben. Az egyetlen ülésen feküdt. Lelöktem a mumifikálódott testet a padlóra és a helyére ültem. Világos volt, hogy itt lehet vezérelni a bázis védelmi mechanizmusát. Megnyitottam a kommunikációt és Vanderhoezet hívtam.
 

  •  Itt Leo. Megtaláltam mindent, ami nekünk kell. Megkezdhetitek a landolást.