Awakening. Part I. Dreams [HUN] Ébredés. 1. rész. Álmok

ba558aeeeb4a0ea4a6d058e8096d.jpg

 

— Mi a baj, Maria?

— Elfelejtetted, Alex.

A kövek lebegtek. A felhők lassan sétáltak köztük és az alvó bolygó felszíne között.

A köveket vegetáció borította be — valamiféle moha, páfrány, furcsa virágok. A lombok alatt egy rég letűnt civilizáció hátrahagyott nyomai voltak.

Itt-ott iridium ragyogott kék irizáló áramlásokkal. Az iridium volt az, ami a köveket szárnyalásra késztette. A földrengések kezdtek túl gyakorivá válni. És mindegyik után újabb kő emelkedett a felhők fölé. A ritka anyag gazdag készletei hozták ide az Ellydium Társaság Alex által irányított vezető tudományos csoportját. Most a rangidős kutató egy kis tó szélén üldögélt a csupasz lábát belelógatva. Nézte a tiszta vízfelszínt és képtelen volt felfogni, hogy mi történhetett.

 

— Tudni akartuk mi volt az… Iridium. Üzemanyag hiper-sebességű utazáshoz, minden modern technológia alapja, fegyverek — a halk suttogása elveszett a körülötte lévő ürességben. — Mi kapcsolja a Jelhez, ami egykor az űrkorszakba repítette az emberiséget és egy olyan konfliktushoz vezetett, ami megrázta magukat a csillagokat? Iridium táplálta a Crystallidokat, az Idegeneket akik oly vadul harcoltak érte az Invázió alatt. És mi tudni akartuk, hogy mi volt az valójában.

— Te már tudod a választ.

— De nem tudom felidézni. Iridiumot találtak bolygókon és aszteroida mezőkön. Mindenki azt hitte, hogy természetes anyag volt, ami megmaradt a világegyetem kezdete óta. És minden egyes főbb lelőhely közelében ősi fajok maradványait találtuk. Temetőket.

— Tudod kik voltak ők, Alex.

— A bolygó maga adta meg nekük mind a válaszokat. De…

— Nem tudsz emlékezni.

— Több és több iridium van. Ezért rázkódik a bolygó. Ezért haldoklik.

— Ez nem.

 

Alex megpróbált a kedvese szemeibe nézni, de sosem talált elég erőt hozzá. Valami villant a fűben a szeme sarkában. Egy árnyék, egy körvonal. Alex talpra ugrott. Már majdnem a fegyverért nyúlt, de észrevette, hogy már a markolatot szorongatta.

— Nem vagyunk egyedül.

Visszatette a fegyvert a tokjába és a bázis központi egysége felé vette az irányt. Laborok, bio-dómok, bányagépek, szétszóródott repülő szigetek siklókkal és terepjáró útvonalakkal összekötve. Alex csak nemrég ereszkedett alá az egyik ilyen űrsikló rámpájáról. Egy Iridium-tengeri repülésből tért vissza, ami a bolygó felszíne alatt fekszik. Aztán minden megváltozott.

— Mi történt ott lenn? — Kérdezte, az üres folyosókon lépdelve.

A világítás az ebédlőben még mindíg be volt kapcsolva. Még mindíg voltak tálcák az asztalokon.

— Éhes vagy.

— Igen.

 

Leült az asztalhoz és kinyitotta az élső adagot, amit talált. Alma zselé.

— Azok, akik most már a temetőben vannak. Egy régmúlt civilizáció. Ők voltak az urai ennek a bolygónak? Vagy a rabszolgái?

— Tudod a választ!

— Nem tudok visszaemlékezni!

— Honnan jött az iridium?

— Nem emlékszem!

— Emlékezned kell!

  

Egy robajjal a nehéz fém asztal odavágódott az ebédlő túlsó falához. Összegyűrődött, mint a fólia és beszorult a keletkezett résbe. Alex elvett még egy csomag alma zselét.

— A Jelből jön az Iridium — folytatta okfejtését — ennyit megértettünk, amíg Crystallidokkal dolgoztunk. Bármily furcsán is hangzik: az Iridium az koncentrált Jel. Feltevések, miszerint ez valamiféle ősi gép a bolygó mélyén, mint Leviatán, átalakítja, szintén nem igazolódtak be. Letapogattuk a bolygót. Nincs semmilyen gép. Emellett, az elveszett civilizáció nem is használt szerszámokat, ruházatot, ékszereket. Semmit. Az életükben nem volt technológia.

— Akkor hogyan sikerült letelepedniük szerte a galaxisban?

Morajló hangok jöttek a lakó fedélzetről, aztán szapora léptek sorozata. Alex kiviharzott. Hamarosan az egyik kabin előtt volt. Az ajtó tárva nyitva, de egy lélek sem volt bent.

— Valaki van itt, Alex. Valami élő.

— Tudom.

— Emlékezned kell. Ez él.

— Ott voltam lenn. Láttam őt.

— Az óceán. Él.

— Szerves. Iridium az…

— Ez élő.

— Bionikus…

 

Valami helyére ugrott Alex fejében, mintha egy kificamodott végtagot tettek volna helyre.

— Hát persze… ők alkották meg. Az eltűntek. Nem volt technológiájuk a mi felfogásunk szerint, csak a képesség az élő anyag manipulálására, amit a Jeltől kaptak. Újraélesztették a bolygót, hogy tanulmányozzák a világegyetemet, hogy utazzanak.

— De, mint minden élő dolognak… kellett valamit enniük…

Az állomásrészleget uraló csenden keresztül tisztán hallatszott a hajtómű hangja. Egy túlélő.

— Áttör a siklókhoz.

— Meg kell állítanunk őt, Alex.

Alex végre erőt merített, hogy a szerelmére nézzen.

— Te halott vagy, Maria. Tizennégy éve halott vagy.

— Szóval kezdesz emlékezni.